Kutyarím.
Kutyagondolat
rímekbe.
Itt még kerítésen keresztül ismerkedünk.
Korán kelek
későn fekszem,
Rám bízhatod
családod,
Vonyítva
sírok, ha megtagadsz,
Szebb EB napokat mindenkinek!
Ezzel a kis versikével emlékeznék meg arról a kutyatársamról, akivel már többször találkoztam, de tegnap először sétáltunk együtt.
Az ő előző életéről csak tél óta van tudomásunk. Ekkor fogadta be mostani gazdája egy elhagyott telek őrzésére. Teltek a napok hónapok és Füles (mi így neveztük el, de már mások is így hívják) egyre jobban megszerette új otthonát. Igaz egyedül volt a telken, de mégse magányosan, sok kutyakedvelő vitt neki élelmet, és simogatásba se volt hiánya. Természetesen befogadója is rendszeresen látogatta, és gondozta, sőt még sétálni is elvitte. Füles úgy érezte, ha van földi paradicsom ez most biztosan az. Volt otthona, gazdája, barátai, akiket lelkes farok csóválással fogadott és már nagyon várta az újabb találkozásokat. Hogy miért említem meg ezeket, mert egy álma vált valóra Fülesnek, talán soha nem hitte, hogy neki is lesz saját falkája.
De semmi nem tart örökké, szegény Füles most nagyon szomorú. Új gazdájának el kellet utaznia, mivel munkája ezt kívánta. Őt hátrahagyva a bezárt telken, lelkes önkénteseknek köszönhetően, még maradhat. Most ők viselik gondját, mivel kulcsot kapott egyikük a telekhez. Így kerültem én is kapcsolatba Fülessel. Mikor időnk engedi, már négyesbe sétálunk. Persze még nekem is szokni kell Fülest, de látom ő is hasonlóan áll az ismerkedésünkhöz. Jó alaposan körbeszaglásztuk egymást, kicsit vicsorogtunk egymásra, hiszen a falkán belüli helyünket biztosítani kell, mégiscsak ő csatlakozott hozzánk. De ahogy látom Füles nagyon alkalmazkodó és elfogadta az új helyzetet, így jó barátok vagyunk. Igaz olyan jó viszonyba még nem kerültünk, hogy elugassuk egymásnak, mit és hova ástunk el 😉. Sétánk közbe hallottam miről beszélnek gazdáim, ha jól vettem ki szavaikból, lehet, hogy menhelyre kerül Füles. Pont most, mikor már összeszoktunk gondoltam, de úgy néz ki amíg nem viszik el szegény Fülest, még sétálhatunk együtt. Ennek nagyon örülök, és remélem, akik elvállalták Füles gondozását, komolyan is vették, hiszen élelemről, és vízről is folyamatosan gondoskodniuk kell. Igaz ha nem így lenne rögtön megtudnám, mert Füles nekem ugatná el, először ha valamiben hiányt szenvedne.
Mindenesetre, ha egy kutya is kívánhat, én azt kívánnám, hogy Fülesről gondoskodjanak ideiglenes gazdái mindaddig, amíg a telek tulajdonosa újra vissza nem tér, munkáját befejezve, ezzel is megelőzve menhelyre kerülését.
Remélem nem
ugattam hiába ;-)
 |
| Itt még kerítésen keresztül ismerkedünk. |
Szebb EB napokat mindenkinek!
Ezzel a kis versikével emlékeznék meg arról a kutyatársamról, akivel már többször találkoztam, de tegnap először sétáltunk együtt.
Az ő előző életéről csak tél óta van tudomásunk. Ekkor fogadta be mostani gazdája egy elhagyott telek őrzésére. Teltek a napok hónapok és Füles (mi így neveztük el, de már mások is így hívják) egyre jobban megszerette új otthonát. Igaz egyedül volt a telken, de mégse magányosan, sok kutyakedvelő vitt neki élelmet, és simogatásba se volt hiánya. Természetesen befogadója is rendszeresen látogatta, és gondozta, sőt még sétálni is elvitte. Füles úgy érezte, ha van földi paradicsom ez most biztosan az. Volt otthona, gazdája, barátai, akiket lelkes farok csóválással fogadott és már nagyon várta az újabb találkozásokat. Hogy miért említem meg ezeket, mert egy álma vált valóra Fülesnek, talán soha nem hitte, hogy neki is lesz saját falkája.
De semmi nem tart örökké, szegény Füles most nagyon szomorú. Új gazdájának el kellet utaznia, mivel munkája ezt kívánta. Őt hátrahagyva a bezárt telken, lelkes önkénteseknek köszönhetően, még maradhat. Most ők viselik gondját, mivel kulcsot kapott egyikük a telekhez. Így kerültem én is kapcsolatba Fülessel. Mikor időnk engedi, már négyesbe sétálunk. Persze még nekem is szokni kell Fülest, de látom ő is hasonlóan áll az ismerkedésünkhöz. Jó alaposan körbeszaglásztuk egymást, kicsit vicsorogtunk egymásra, hiszen a falkán belüli helyünket biztosítani kell, mégiscsak ő csatlakozott hozzánk. De ahogy látom Füles nagyon alkalmazkodó és elfogadta az új helyzetet, így jó barátok vagyunk. Igaz olyan jó viszonyba még nem kerültünk, hogy elugassuk egymásnak, mit és hova ástunk el 😉. Sétánk közbe hallottam miről beszélnek gazdáim, ha jól vettem ki szavaikból, lehet, hogy menhelyre kerül Füles. Pont most, mikor már összeszoktunk gondoltam, de úgy néz ki amíg nem viszik el szegény Fülest, még sétálhatunk együtt. Ennek nagyon örülök, és remélem, akik elvállalták Füles gondozását, komolyan is vették, hiszen élelemről, és vízről is folyamatosan gondoskodniuk kell. Igaz ha nem így lenne rögtön megtudnám, mert Füles nekem ugatná el, először ha valamiben hiányt szenvedne.
Mindenesetre, ha egy kutya is kívánhat, én azt kívánnám, hogy Fülesről gondoskodjanak ideiglenes gazdái mindaddig, amíg a telek tulajdonosa újra vissza nem tér, munkáját befejezve, ezzel is megelőzve menhelyre kerülését.
Remélem nem
ugattam hiába ;-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése