Kezdetek

Itt még a NOÉ állatotthonba

 🐾2016 májusába kerültem ide, mert állítólag nem őriztem elég jól egy telephelyet az előző gazdámnál !!! Na jó itt leugatnám, vagy ahogy ti fogalmaznátok "leszögezném" hogy gazdám nem is volt, bezárva éltem egy kennelbe, néha hozzám szóltak, hogy hallgass, ne ugass. Mit gondoltak? Ne ugassak, talán nyávogjak, mint egy pákosztos macska...brrrrr. Nagyon sokat szomorkodtam és mérges voltam a világra, mindenkit megugattam, nem tűrtem a pórázt, nem akartam barátkozni, de ez volt a szerencsém, mert így eldobtak, kitaszítottak a falkából.

Igaz sose voltam tagja a falkának, ezért nem is bántam a környezetváltozást, na de ekkorát ! Itt rengeteg kutya volt én pedig lesoványodva, úgy éreztem magam, mint egy kivert kutya. 

Sokat szomorkodtam, mert nem fértem össze senkivel, ezért elvittek az otthon végén található problémás kutyusokhoz, itt külön kifutós kennelbe voltam, nagyon élveztem, de valami nagyon-nagyon hiányzott. Ahogy teltek a napok hetek, egyre jobban vártam a hétvégét, mert ilyenkor jöttek az önkéntesek, akik elvittek engem is a többi kutyával sétálni. Ők tanítottak meg pórázon sétálni, és milyen jó, hogy megtanultam, már nagyon várom a következő sétákat. Nyár vége felé aztán megcsillant a remény, csak miattam jöttek felegyenesedett falkatársaim, ahogy néztem egy család, de jó is lenne a falkájukba tartozni. De sajnos csak nyári emlék maradt, ők is elmaradtak én pedig továbbra is csak a hétvégéket vártam, teltek a napok hónapok, és a zimankós télben újra megcsillant a remény. Nem éltem magam bele, kicsit bizalmatlan is voltam, mert féltem a csalódástól, de olyan finom falatokat hozott, és velem, csakis velem játszott. Aztán egyszer eljött a családjával is, ők is nagyon aranyosak voltak, együtt sétáltunk a hóban, nagyon jókat sétáltunk, de én már többre vágytam, kíváncsi voltam hol élhetnek, mikor elmentek nagyon szomorú voltam, mert mindig attól féltem, hogy többet nem látom őket.

Eljött az én időm !

Tudtam, annyira éreztem, csak nem akartam beleélni magam, de végül eljött a NAGY nap. Hozták a saját pórázukat, lekerült a menhelyi nyakörv, és kaptam egy saját nyakörvet, saját pórázzal. Nagyon büszkén mentem a kijárat felé, csak a többi menhelyi barátom szomorkodott és irigykedett, hányszor de hányszor éreztem ezt az érzést én is, csak vakkantottam, hogy eljön az ő idejük is remélem, és őértük is eljön valaki, de most csak azon izgultam, hova is megyek.

Most nem ugatok többet, de jelentkezem nemsokára, addig is üzenem annak a kutyusnak aki a kennelembe kerül, hogy a ház mind a négy sarkába elástam egy pár kincset :-) Vúúú🐾