Eltelt egy hét

Ezt el kell, hogy ugassam nektek.

Kolbászillatos szép napot mindenkinek! Eddigi életem folyamán nem ért annyi élmény mint új családomnál egy hét alatt. Nem is tudom hol kellene elkezdenem a beszámolómat, persze ha a kedvenc virslimről lenne szó tudnám, hogy hol kezdjem 😉.
Szép napos idő volt reggel, mivel még nem volt olyan meleg nagy kedvem volt futkározni, gazdi gondolt egyet, és egy darab bottal új játékot mutatott. Azt mondta, hogy megtanít apportírozni, hogy ez mit jelent nem tudom, de amint eldobott egy botot én nyomba utánaeredtem és visszavittem neki. Nagyon megdicsért és jutalomfalatot is kaptam. Ezt többször megismételte és én mindig visszavittem, egészen addig, amíg olyan dolog történt amit még soha nem láttam. Miközben szimatolva kerestem az eldobott botot, ráléptem valamire, ami megmozdult. Nem tudtam milyen fura mozgó bot ezért közelebbről is megszimatoltam, na ezt nem kellett volna, majdnem az orromba csípett. Olyan nagyot ugrottam, amilyet még soha, gazdi odasietett és látom, hogy ő is egy bottal piszkálta azt a mozgó valamit. Majd megnyugtatott, ez csak egy sikló. Ilyet még soha nem láttam azelőtt, gazdi nem engedte, hogy megkóstoljam, ezért továbbmentünk, én még visszanéztem egy párszor, de csak az illata maradt az orromba, jól el is rakom az emlékeim közé, hogy legközelebb ne okozzon meglepetést.

Lógó nyelvel hazaérve figyeltem, ahogy gazdáim serénykednek, valami házszerű dolgot készítettek, csak nem kutyaház? Mosolyogtak is mikor kipróbáltam, kicsit elveszettnek éreztem magam ott középen, de kiderült tényleg nem kutyaház, és nem is nekem készült.

Másnap ismét sétálni vittek, gyanítom nem véletlenül, de egy kutyaiskolánál kötöttünk ki ami zárva volt.

Jól körbeszimatoltam mindent, de semmi érdekeset nem találtam, leszámítva egy kerékpárost, aki nemigen örült a találkozásunknak. Amint megállt nem is voltam olyan mérges, de ha megmozdult a kerék, rögtön a fogamra szúrtam volna, gazdi nagyon mérges volt, még soha nem láttam ilyennek. Rám is rakta a pórázt, éreztem, tudtam és annyira vigyáztam, de olyan nehéz leküzdeni a kerékpár kerekeinek ingerlését. Lehet hogy nem csak kerülni fogom az iskolát, hanem belülről nézek kifelé az engedetlen csoportba 😉.
Ha így lesz, arról külön beszámolok.
Tovább folytatva a sétát egy kidőlt eperfa ágra bukkantunk. Valaki ügyesen úgy rendezte el az ágakat, mintha egy szürke marhát ábrázolna, a kérgét lehántotta így bátran rá lehet ülni, és milyen nagy szarvai voltak, az arra sétáló gyerekeket minden szülő lefényképezte, gondoltam én se maradhatok ki, ezért rólam is készült pár kép.

Most megyek, mert orrom sonkaszagot fogott....