Vakkantom megint pozitív irányba változtam, aminek nem csak gazdi, hanem legfőképpen én örülök.🐾
Mikor új családomhoz kerültem januárba, gazdáim szemébe láttam a csalódást ahogyan a legkisebb családtagot megugattam. Igazából nem csak őt, hanem minden gyereket. Idegesített a viselkedésük, magas hangjuk, nevetésük. Borzalmas volt elképzelni ahogy nyúznak és folyton nekem kell engedelmeskedni. Falkavezérem nem jó szemmel nézte, amikor vicsorogtam a gyerekekre, és ennek hangot is adott. Soha nem bántott, de olyankor nem foglalkozott velem, mintha ott se lennék. Kitagadva éreztem magam a falkából, beláttam, meg kell változnom, és mivel a gyerekek is a családhoz tartoznak el kell fogadnom őket.
És milyen jó döntés volt, már nagyon szeretem őket, igaz hangosnak-hangosak, de folyton játszanak velem, fáradhatatlanok. Így volt a család legkisebb tagjával is, miután leküzdötte félelmét velem szembe, hétvégén nagyon jó barátságot kötöttünk. Ezentúl én védelmezem és mindent megengedek neki, cserébe ő annyit labdázik velem, hogy a nyelvemre majdnem rálépek úgy lógatom. Nagy változás ez nekem, régen mielőtt bekerültem a kutyamenhelyre, soha nem tudtam volna elképzelni magamat, amint egy emberpalántával játszom, de be kell látnom nagyon aranyosak.
Mutatok pár közös képet kisgazdámról, ahogyan pórázon vezet félelem nélkül, együtt pihenünk, és játszunk, legvégén pedig egy rövid kisfilm rólunk 🐾
Vakkantom megint pozitív irányba változtam, aminek nem csak gazdi, hanem legfőképpen én örülök.🐾
Megjegyzések
Megjegyzés küldése