Fárasztó nap

Sétáim

Vannak események amiket újra megélek álmomba, most ezekről fogok írni, ilyenek a nyugodt séták és a nem olyan nyugisak :-)

Naponta kétszer visznek sétálni. Reggel gazdaasszony visz, délután gazdi, de olykor a délutáni sétákra gazdaasszony is elkísér. Ilyenkor gazdi leveszi a pórázt és szabadon sétálunk hármasban, illetve ők sétálnak, én rohangálok előre, majd szimatolgatok egy kicsit és sietek utánuk, mert mindig elkerülnek. Gazdi asszony csak pórázzal sétáltat, szerintem még fél, hogy nem fogadok szót, és amikor hív nem megyek vissza hozzá. A séták ideje fél - egy óra szokott lenni, viszont hétvégén mikor teljes falkában indulunk útnak, előfordul, hogy egész hosszú utakat teszünk ismeretlen utakon. 😉

Találkozások séta közben

Egyik reggel gazdi asszonnyal sétáltam, amikor velünk szemben jött egy fura alak talán részeg lehetett. Idegen nyelven kérdezgetett, és nemcsak nekem volt idegen, hanem gazdinak is. Meg akartam csipkedni, mivel olyan furcsa volt, de gazdi nem engedte. Pedig láttam rajta, hogy nem bánná. Meg is ugattam, ekkor észrevettem, hogy ez gazdi asszonyt megnyugtatja, de azért elrángatott attól a büdös, furcsa embertől. Azt hiszem olyan helyzet volt, hogy meg kellett védenem gazdit, mert a férfi közelített felé, ő meg hátrált. Aztán mindketten elmagyaráztuk neki, hogy kinek merre kell tovább mennie (persze én voltam a hangosabb).

Másik reggel egy pincsi - szerű kutyával találkoztam. A gazdája „rutinos” sétáltató lehet, mert tűsarkúban tipegett. Meg akartam kergetni a kis pudlit, akit a gazdája persze póráz nélkül elengedett. Csak engem fogott erősen gazdi asszony, de azért húztam őt rendesen.  A kis-hölgy idegesen, azt mondta, ez nem normális (séta), így a pudlit felkapva kocsiba pattant és elmentek másfelé. Gazdi asszony nem örült, és valami kutyaiskola félével fenyegetett. Mondjuk a kis-hölgy is megfoghatta volna a pudlit, egyébként nem is értem, hogy miért én vagyok mindig pórázon, amikor találkozunk valakivel.

Időnként találkozom jópofa pajtásokkal is. Mint: kecske, bárány, juh. Nagyon aranyosak, és azt hiszem én is szimpatikus vagyok nekik. A gazdájuknak mindenképpen, olyan kedves velem, már többször is találkoztam vele, ő vigyázz rájuk nehogy szétszéledjenek az állatok. A gazdi pedig büszke rám. Ha belegondolok én juhászkutya vagyok, lehet egyszer ha megengedik össze is fogom terelni az elkóborolt állatokat.

Már láttam őzeket is, és volt, hogy meg is kergettem őket. Persze elkapni nem tudtam, de ezt már egyszer elvakkantottam egy régebbi bejegyzésben, ha jól emlékszem.

Kedvenceim közé tartoznak a kerékpárosok és motorosok, na őket nagyon nem kedvelem. igazából nem is őket, hanem a forgó kerekeket ezek nagyon idegesítenek. 

Egyszer séta közben egy váratlanul előbukkanó biciklisnek is nekirontottam. Szerencsére nem esett le a bicajról, és nem volt semmi baj, sőt ő érdeklődött arról, hogy nekem nem történt valami bajom, ez vicces, biztos szerette a kutyákat, tulajdonképpen nem is őt, hanem a kerékpárját támadtam meg, de azért nagy rémületet okoztam (leginkább gazdi asszonynak).

Azért abban van valami, hogy megfognak, amikor más kutya jön. Ennek ellenére már három kutyába is belecsíptem, minden elővigyázatosság ellenére. Hiszen ők jöttek oda! Egyszer egy kisméretű kutyus még a kerítésen is kibújt, miközben ugatott. Utána meg csodálkozott, hogy megcsipkedem. 

Ui. Tegnap tudtam meg mi a fűnyírás, borzalmas hangja van és 4 kereke, elég idegesítő szerkezet.

Ígérem a következő fűnyírásról képes beszámoló is lesz...

Most folytatom a szundít. Legyetek éberek, mint az Éber-eb...