Vége a kutyaiskolának.
🐺 Ugatom vége a kutyaiskolának 🐾
Mindkét tanárom megdicsért, de Dénes kritikusabb volt velem szembe ami igaz is, mert a pórázfegyelem tényleg nehezebben megy nekem. Viszont Gábor teljesen el volt ragadtatva szerinte az utolsó órán fejlődtem a legtöbbet és tényleg önfegyelmet gyakorlok. Monda is viccesen, hogy olyanok Dénessel, mint a jó és rossz zsaru, ahol, most az övé a jó zsaru szerep.
Ha belegondolok, az első alkalommal emberrel és kutyával is teljesen összeférhetetlen voltam. Most pedig a tanfolyam végére, közösen mindenki szabadon rohangálhatott a kifutóban, és senkinek sem csíptem semmilyen végtagjába.
Amit idáig tanultam:
Amiben még nagyon sokat kell fejlődnöm mindkét tanár szerint az a viselkedésem. Sokat kell járnom kutyák társaságát keresve közös kifutókba, valamint olyan helyszíneket kell velem gazdáimnak sűrűbben látogatniuk, ahol sok ember található, hogy szokjam a társaságukat és ne legyek bizalmatlan az idegenekkel kapcsolatba.
Miután hazaérkeztünk és visszatértünk a hétköznapokba, észrevettem, hogy gazdáim, teljesen másképpen viselkednek velem szembe. A szeretetüket ugyanúgy érzem, de most-már sokkal következetesebbek. Minden sétánál ahogy egy kereszteződéshez érünk a bal oldalon haladva melléjük kell, hogy üljek amint ők megállnak, ezt követően csak velük együtt indulhatok el mehetünk vezényszóra. Sétáink alatt amíg nem engednek el folyamatosan pórázfegyelmet követelnek tőlem, amit lassan és is megszokok, mivel tudom amint nyílt belátható területre érünk rögvest szabadon engednek. Természetesen ilyenkor az úgynevezett "gumipóráz" elvet alkalmazzák, mikor is hiába nincs rajtam a póráz, mégse távolodok el gazdáimtól 10-20 méternél messzebb, és hívásukra rögtön visszamegyek.
Minap történt velem egy olyan amit még én se gondoltam volna magamról!
Gazdival a hátsó kertben voltam amikor először leültetett, majd lefektetett. Én türelmesen szót fogadtam és végrehajtottam az utasításokat, és ekkor jött a meglepetés...
Ugatom nektek, hogy egy macskával tért vissza, hogy az önfegyelmet gyakoroltassa velem.
Nem-nem viccelek egy igazi élő pákosztos girhes macskával akit szerintem kidobtak, vagy elkóborolt olyan sovány szegény, de hogy nálunk a mi kertünkbe még egy macska, mikor már van kettő, egy kicsit sok nekem.
Mindenesetre a képek tanulsága szerint sikerült megállnom, hogy úrrá legyen rajtam az igazi farkas ösztön. Szót fogadóan végignéztem ahogyan előttem csámpázott ez a bozontos foltos girhes macska. Gazdi még azzal is tetőzte az önfegyelmem gyakorlását, hogy előttem adott neki élelmet. Itt már sokszor el kellett mondania, hogy nem szabad, mert nagyon türelmetlen voltam. De végül is beletörődtem. Gazdi a télikertbe visszamenvén figyelte, ha nincs ott, akkor is tovább tanúsítom az önfegyelmet. És igen, jelentem sikerült, már nem izgat annyira, mint régen.
Búcsúzóul még pár kép az önfegyelmem bizonyítékául 🐾
Ui. Természetesen a cicusnak semmi baja nem lett és megnyugtatásképpen a macskatulajdonosoknak ha erre jár a girhes cicus, még élelmet is kapnak gazdáimtól.
🐾
 |
| Csoportkép - oktatóim, osztálytársaim és gazdáik |
Ha belegondolok, az első alkalommal emberrel és kutyával is teljesen összeférhetetlen voltam. Most pedig a tanfolyam végére, közösen mindenki szabadon rohangálhatott a kifutóban, és senkinek sem csíptem semmilyen végtagjába.
Amit idáig tanultam:
 |
| Itt kapjuk a jól megérdemelt jutalmakat |
- Pórázfegyelem
- Ül - fekszik - felkel
- Helyben maradás
- Behívás
- Idegenektől élelem elfogadása
- Önfegyelem
Amiben még nagyon sokat kell fejlődnöm mindkét tanár szerint az a viselkedésem. Sokat kell járnom kutyák társaságát keresve közös kifutókba, valamint olyan helyszíneket kell velem gazdáimnak sűrűbben látogatniuk, ahol sok ember található, hogy szokjam a társaságukat és ne legyek bizalmatlan az idegenekkel kapcsolatba.
Miután hazaérkeztünk és visszatértünk a hétköznapokba, észrevettem, hogy gazdáim, teljesen másképpen viselkednek velem szembe. A szeretetüket ugyanúgy érzem, de most-már sokkal következetesebbek. Minden sétánál ahogy egy kereszteződéshez érünk a bal oldalon haladva melléjük kell, hogy üljek amint ők megállnak, ezt követően csak velük együtt indulhatok el mehetünk vezényszóra. Sétáink alatt amíg nem engednek el folyamatosan pórázfegyelmet követelnek tőlem, amit lassan és is megszokok, mivel tudom amint nyílt belátható területre érünk rögvest szabadon engednek. Természetesen ilyenkor az úgynevezett "gumipóráz" elvet alkalmazzák, mikor is hiába nincs rajtam a póráz, mégse távolodok el gazdáimtól 10-20 méternél messzebb, és hívásukra rögtön visszamegyek.
Gazdival a hátsó kertben voltam amikor először leültetett, majd lefektetett. Én türelmesen szót fogadtam és végrehajtottam az utasításokat, és ekkor jött a meglepetés...
Ugatom nektek, hogy egy macskával tért vissza, hogy az önfegyelmet gyakoroltassa velem.
Nem-nem viccelek egy igazi élő pákosztos girhes macskával akit szerintem kidobtak, vagy elkóborolt olyan sovány szegény, de hogy nálunk a mi kertünkbe még egy macska, mikor már van kettő, egy kicsit sok nekem.
Mindenesetre a képek tanulsága szerint sikerült megállnom, hogy úrrá legyen rajtam az igazi farkas ösztön. Szót fogadóan végignéztem ahogyan előttem csámpázott ez a bozontos foltos girhes macska. Gazdi még azzal is tetőzte az önfegyelmem gyakorlását, hogy előttem adott neki élelmet. Itt már sokszor el kellett mondania, hogy nem szabad, mert nagyon türelmetlen voltam. De végül is beletörődtem. Gazdi a télikertbe visszamenvén figyelte, ha nincs ott, akkor is tovább tanúsítom az önfegyelmet. És igen, jelentem sikerült, már nem izgat annyira, mint régen.
Búcsúzóul még pár kép az önfegyelmem bizonyítékául 🐾
 |
| Gyere csak közelebb.... |
 |
| Ez hallgat rám és idejön..... |
 |
| Vak ez a macska? |
 |
| Nincs összevágva a kép :-) |
Ui. Természetesen a cicusnak semmi baja nem lett és megnyugtatásképpen a macskatulajdonosoknak ha erre jár a girhes cicus, még élelmet is kapnak gazdáimtól.
🐾
Megjegyzések
Megjegyzés küldése