Kutyasuli
🐺 Vakkantom, eljött a nagy nap amivel mindig riogattak, ugatom kutyaiskolába járok 🐾.
Az egész úgy kezdődött, hogy gazdáimnak sok fejtörést okozok azzal, ha valaki hozzánk jön. Azon kell izgulniuk, vajon milyen lesz a fogadtatás részemről.
Igaz, tényleg gyanakvó vagyok, de én csak őket szeretném megvédeni mindentől és mindenkitől. Nem ismerhetem mekkora a falka illetve a baráti társaság, ezért inkább mindenkit jól megugatok.
Ezt megelégelve, már többször is megfenyegettek, hogy ez így nem mehet tovább és előbb, vagy utóbb iskolába kell járnom. Szerintem hamar eljött ez az idő, gazdáim szerint korábban kellett volna már kezdeni, de még csak fél éve ismerjük egymást gazdáimmal.
Mindenesetre vasárnap délután a kocsi csomagtartójába találtam magam és ismeretlen helyre érkeztünk. Egy nagy téren át vezetett az út a zárt kutyafuttatóig, sok labdázó gyerek,futók és kutyák sokasága között. Olyan sok inger ért amit eddigi életem során összesen nem tapasztaltam, nem tudtam hova kapjam a fejemet. Aztán megérkeztünk a park sarkán lévő zárt kutyafuttatóhoz, itt találkoztam az osztálytársaimmal, akik között egy fajtársam is volt Vitéz néven. Róla annyit kell tudni, hogy egy hatalmas német-juhász kan kutyus, de volt még husky, skót juhász és további 2 kutyus. Mikor megérkeztünk Vitéz nagyon fenyegetően ugatott, amit egy másik kutya is követett. Na ezt én se hagyhattam ugatás nélkül, jól elugattam mindenkinek miért is hívnak Chilinek. Vitézt el is vitték gazdájától addig sétálni amíg a tanárunk be nem mutatkozott. Korom Gábornak hívják és tükör módszerrel végzik az oktatást.
Elsőként el kellet dönteni ki sétáltat kit. Tanárunk szerint mi vittük a gazdikat hozzá, mivel a feszes póráz végén nem győztek utánunk loholni. Megtanultuk a lábhoz parancsot az ül, fekszik és fel parancsokkal együtt, mind utasításra, mind kézjelekkel.
Ehhez a módszerhez hozzátárózik egy úgynevezett klikker, amit gazdi egy jól végrehajtott feladat elvégzését követően, a jutalomfalat átadásával együtt használ. Mivel eléggé hangosak voltunk és csak lassan szoktunk össze új osztálytársaimmal Gábor úgy gondolta, hogy engem és Vitézt mivel fajtársak vagyunk külön behív az elzárható kutyafuttatóba. Ott megkérte a gazdikat, hogy vigyenek minket egymással szembe pórázon, úgy, hogy ne érhessünk össze. Miután sikerrel jártunk és nem morogtunk többet egymásra az volt a következő kérés, hogy engedjenek szabadon minket. Mindenki kíváncsian várta mi történik, én és Vitéz összeszimatoltunk és valamiért úgy éreztem, hogy megmutatom ki a főnők ezért Vitézt jól combon haraptam. Persze Gábor rögtön közbelépett és vízzel lelocsolt amitől kicsit meglepődtem és lenyugodtam. Szerintem mindenki azt várta, hogy Vitéz fog nekem támadni, de én megelőztem. Természetesen már szégyenlem magam, de Gábor külön figyelemmel kísért egészen addig, amíg még két kutyust be nem hívott az elzárt területre. Innentől kezdve megértettem, hogy nincs mitől tartanom és semmi értelme támadnom, mert gazdi is velem van és ő a falkavezér. Ha látom, hogy ő nyugodt nekem sincs félnivalóm.
Röviden ez történt velem legutolsó beugatásom óta, ígérem a többi óráról is beszámolok, milyen fejlődésen megyek keresztül.
🐾
Az egész úgy kezdődött, hogy gazdáimnak sok fejtörést okozok azzal, ha valaki hozzánk jön. Azon kell izgulniuk, vajon milyen lesz a fogadtatás részemről.
Igaz, tényleg gyanakvó vagyok, de én csak őket szeretném megvédeni mindentől és mindenkitől. Nem ismerhetem mekkora a falka illetve a baráti társaság, ezért inkább mindenkit jól megugatok.
Ezt megelégelve, már többször is megfenyegettek, hogy ez így nem mehet tovább és előbb, vagy utóbb iskolába kell járnom. Szerintem hamar eljött ez az idő, gazdáim szerint korábban kellett volna már kezdeni, de még csak fél éve ismerjük egymást gazdáimmal.
Mindenesetre vasárnap délután a kocsi csomagtartójába találtam magam és ismeretlen helyre érkeztünk. Egy nagy téren át vezetett az út a zárt kutyafuttatóig, sok labdázó gyerek,futók és kutyák sokasága között. Olyan sok inger ért amit eddigi életem során összesen nem tapasztaltam, nem tudtam hova kapjam a fejemet. Aztán megérkeztünk a park sarkán lévő zárt kutyafuttatóhoz, itt találkoztam az osztálytársaimmal, akik között egy fajtársam is volt Vitéz néven. Róla annyit kell tudni, hogy egy hatalmas német-juhász kan kutyus, de volt még husky, skót juhász és további 2 kutyus. Mikor megérkeztünk Vitéz nagyon fenyegetően ugatott, amit egy másik kutya is követett. Na ezt én se hagyhattam ugatás nélkül, jól elugattam mindenkinek miért is hívnak Chilinek. Vitézt el is vitték gazdájától addig sétálni amíg a tanárunk be nem mutatkozott. Korom Gábornak hívják és tükör módszerrel végzik az oktatást.
Elsőként el kellet dönteni ki sétáltat kit. Tanárunk szerint mi vittük a gazdikat hozzá, mivel a feszes póráz végén nem győztek utánunk loholni. Megtanultuk a lábhoz parancsot az ül, fekszik és fel parancsokkal együtt, mind utasításra, mind kézjelekkel.
![]() |
Képre kattintva több infó ! |
Röviden ez történt velem legutolsó beugatásom óta, ígérem a többi óráról is beszámolok, milyen fejlődésen megyek keresztül.
🐾
Megjegyzések
Megjegyzés küldése